A Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapján nézelődtem egy útvonal változásaival kapcsolatban, ami a jövőben tervbe van véve, ekkor futottam bele egy hírbe, mely arról számolt be, hogy 2015-ben “július 28-án került sor Budapesten, a Budapesti Szent Ferenc Kórházban az “Út az egészséghez” nevű, 5,1 km hosszú, Hárs-hegyi tanösvény felavató ünnepségére.” Kíváncsi lettem. Elolvastam a cikket, majd tovább kerestem, olvasgattam írásokat és a Budapesti Szent Ferenc Kórház honlapján is jártam. Kissé meglepett, hogy a mai napig működnek a vezetett túrák, ráadásul két helyszínen: Hárs-hegyi tanösvény (rövid táv: 2,7 km, emelkedés: 90 m; hosszú táv: 5,1 km, emelkedés: 201 m), Újpesti tanösvény – Farkaserdő (rövid táv: 2,4 km, hosszabb táv: 4,2 km). Nem hagyhattuk ki, főleg, mivel ezek az útvonalak elsősorban szív- és érrendszeri betegséggel vagy magasvérnyomás-betegséggel élők, illetve cukorbetegek számára készültek, de az egészséges résztvevőknek betegségmegelőző céllal is ajánlják.
A tanösvények egyedül is bejárhatóak, de vannak vezetett túrák, melyek időpontjáról a kórház honlapján lehet értesülni, és e-mailben lehet jelentkezni. Ilyenkor gyógytornászok vezetik a kirándulókat. Miért fontos ez? Mert a program része, hogy mindenki a saját tréningzónájában maradjon, ne terhelje túl a szívét. Ehhez segítséget is nyújtanak például avval, hogy olyan eszközöket lehet kölcsönözni a túra idejére, mint a nordic walking bot, a pulzusmérő óra (a pulzusmérés kiemelt része a programnak!), illetve az okostelefonhoz bluetooth-szal csatlakoztatható szívritmusmérő.
Sajnos túrázó által írt blogban nem találtam személyes beszámolót egyik útvonalról sem (lehet, hogy én nem kerestem elég alaposan), így elhatároztam, mindenképpen írok egy posztot. Jelentkeztünk a mai túrára, ami a rövid útvonalon vezetett végig. A találkozó a kórház 3. emeltén volt 10-15 perccel 9 óra előtt. Mi reggel 7 órakor indultunk, és 8:40-kor már ott is voltunk a megbeszélt helyen, pedig a Széll Kálmán téren kicsit elkeveredtünk, amikor a 129-es buszt kerestük. A Szent Ferenc Kórház a járat végállomásától (Széher út) pár 10 méterre van, az úton felfelé, jobb oldalon. Azért írom le ilyen részletesen, mert elsőre én nem mondtam volna meg, hogy az az épület egy kórház.
Egy nagyon kedves, fiatal gyógytornász hölgy volt a vezetőnk. A túra résztvevői között két úr volt, a kórház betegei, a többiek hölgyek voltak, akik külső forrásból értesültek a programról. Egyiküket elkísérte két aranyos unokája is. A felnőttek között a magam 37 évével én voltam a legfiatalabb, a többiek ránézésre inkább 50-70 évesek voltak. A gyógytornász érdeklődött betegségekről, elsősorban szív- és érrendszeri problémákról, cukorbetegségről, szedett gyógyszerekről (pl. akinek magas a vérnyomása, annak be van-e állítva, rendszeresen szedi-e a gyógyszerét), pacemakerről, illetve hogy mindenkinél van-e folyadék. Nekiláttunk a papírmunkának: először egy felelősségi nyilatkozatot írtunk alá, majd megkaptuk az útvonalhoz tartozó prospektust, aminek fontos szerepe van a programban. Ha valaki nem volt még terheléses EKG-n, ebből tudhatja meg, hogy mi az életkorának megfelelő pulzustartománya, tréningzónájának alsó és felső határértéke. Ezt egy meghatározott helyre fel is kell vezetni, és MEG IS KELL JEGYEZNI, mert a kirándulás során többször történik pulzusmérés, de séta közben is ellenőrizni kell, hogy még a megfelelő tartományban van-e a pulzusszám. Ha túllépi a felső határt, picit meg kell állni pihenni. Ezután a gyógytornász rákérdezett, hogy kinek van szüksége valamilyen eszközre. A többségnek volt saját túrabotja, de egy hölgy kért nordic walking botot, négyen pedig pulzusmérő órát. Az urak közül talán mindkettőn már rajta is volt az eszköz. A gyógytornász felszerelt minket az mellkas övvel, beállította, ellenőrizte az órákat.
A prospektus “Pulzusmérés túra közben” részén található táblázatába felírtuk az indulás előtti nyugalmi pulzusszámunkat, illetve az aktuális időt. A 3. emeletről lépcsőn és lifttel lehetett lemenni a földszintre. Az útvonal egy emelkedővel indul felfelé, mely a kevésbé edzettek számára önbizalom romboló tud lenni, ha nincsenek felkészítve arra, hogy az emelkedő tetején van az első pihenő/pulzusmérő állomás. A gyógytornász mindenkire odafigyelt, főleg a csoport végén lévőkre, és biztatta őket. Többször elmondta, hogy nem az a lényeg, hogy a többiek hol tartanak, hanem hogy az adott személy a maga fizikai állapotához képest haladjon előre, figyelve a megfelelő pulzustartományára. Ha valaki megáll pihenni, akkor azok számát meg kell jegyezni, ugyanis a táblázatba ezt is fel kell írni. (Tájékoztatást kaptunk arról, hogy mi számít pihenőnek.) Nagy tanulság számomra, hogy bár a lábaim gyorsabban vittek volna felfelé, a pulzusmérő szerint (az emelkedőn) elég hamar elértem a tréningzónám felső határát, ezért lassítottam a tempón, és így már jobb lett a helyzet.
Az első pihenőnél a csoport bevárt mindenkit. A csapat eleje már túl volt az adatok rögzítésén, a vége is bevéste az időt, a mért pulzust (ha nincs pulzusmérő óra, a kézi pulzusszámolás is megfelelő), illetve a megállások számát. Akinek szüksége van rá, itt egy padon le is ülhet. Az állomás után pár méterig még emelkedik az út, majd lankássá válik. Megpróbáltam nagyjából egy tempóban menni anyuval, így a pulzusom többször a tréningzónám alsó határértékét sem érte el, de azt hiszem, anyué sem. Viszont így többet tudtunk beszélgetni a gyógytornásszal a hosszabb útvonalról, illetve a másik helyszínről. Megtudtuk, hogy a Hárs-hegyi tanösvény hosszabb útvonalán vannak komolyabb emelkedők, de persze vannak lankás részek is. Mindenesetre az egy erőteljesebb megterhelést jelentő ösvény. Érinti a Gyermekvasút Szépjuhászné nevű megállóját. A Farkaserdőben (Újpest) lévő útvonal a Rex Állatszigettől indul (vasárnaponként!), és sík terepen vezet. Két táv van, de akinek nem elég, az a hosszabb útvonalat akár kétszer is lejárhatja egymás után.
Megejtettük a pulzusmérést és az adminisztrációt a második pihenőhelyen is, majd továbbmentünk a rövid séta fordítópontjáig. Ha valaki úgy érzi, nem bírja tovább, itt van egy ösvény balra lefelé, ami állítólag egy buszmegállóhoz vezet. (Itthon a Google térképén megnézve arra tippelek, hogy a 22, 22A, 222 buszok Bölcsőde nevű megállójához lehet eljutni.) Visszafordultunk, és immár lefelé haladtunk először lankásan, majd meredekebben. Itt már nem álltunk meg a közbülső mérési pontokon, csak az érkezéskor kellett ismét a táblázatba írni. A prospektusra rá kell írni az adott személy nevét, életkorát, testmagasságát, testsúlyát, telefonszámát és e-mail címét, majd jön a dátum és az aláírás, hogy az adott személy az adatai megadásával hozzájárul, hogy a kórház az adatait kezelje, illetve kapcsolatba lépjen vele. Erre azért van szükség, mert a leadott papírokat kiértékelik, és ha eltérést észlelnek, akkor felveszik az adott személlyel a kapcsolatot, és időpontot egyeztetnek vele a kórház ambuláns rendelésére. (Ha valaki nem vezetett túra keretében szeretné az ösvényt bejárni, akkor a prospektus (rajta térképpel!) a portánál is beszerezhető, majd a visszaérkezést követően leadható, de a kórház honlapján az egyes útvonalak szerint külön is beküldhetőek az adatok.)
Az eszközök visszaadása is megtörtént, majd mindenki ment a maga útjára. A túra közben sajnos fotózni nem tudtam (időről időre a pulzusmérőre kellett pillantanom), ezért minimális a képmennyiség. Szeretném ezt az útvonalat ismét végigjárni, akkor igyekszem képekkel is szolgálni. Nekem ugyanis sokat segített volna, ha látom előre, kb. milyen az útvonal meredeksége, de hiába kerestem, csak pár fotót találtam, ami azonban nem igazán volt informatív. Én a magam részéről nagyon hasznosnak éreztem a mai sétát, és valószínűleg beszerzek egy pulzusmérőt, mert azt gyanítom, hogy az egyik korábbi kirándulásomkor a Normafánál túlhajtottam magam, azért voltam annyira kimerült a végén. Eleinte jóleső érzés volt, de a fáradtság 2 napig is eltartott, ami valószínűleg mégsem túl jó jel. Ezt megelőzheti, ha az ember igyekszik tartani a tréningzónájának megfelelő pulzusszámot.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: