Szabadságon vagyok, ezért hétköznap is el tudtunk menni kirándulni. Valójában a Pótharaszti sétaerdőnek már kétszer nekiindultunk, de az elsőnél lekéstük a buszt, így inkább a Normafa felé vettük az irányt, a másik alkalommal pedig anyunak fájt nagyon a bokája, ráadásul az eső is eleredt. Jött hát a döntés, hogy akkor hétfőn megyünk. Előre kinéztem a menetrendet, hogy mikor, hol, mire tudunk felszállni. Kőbánya-Kispestről személy- vagy zónázó vonattal vagy Volánbusszal (580) lehet Monorra menni, ott át kell szállni egy másik távolsági buszjáratra (585, 586), amivel Csévharaszt, Petőfi Sándor utca megállóig kell menni. Figyelem! Két hasonló nevű megálló van Csévharaszton, ráadásul egymás után, így jó tudni, hogy Monor felől ez az első. (A másik neve: Petőfi Sándor u. 56.) Az átszállások között kellett egy kicsit várni, de az pont elég volt arra, hogy jegyet vegyünk, illetve megtaláljuk a megfelelő megállót/peront. Monoron például előre megvettük a visszafelé útra a vonatjegyet. Megtippeltem, kb. melyik busszal jövünk vissza Csévharasztról, és az inkább a vonattal volt jobb összeköttetésben (a vonatnak a menetideje is rövidebb)… aztán máshogy alakult a visszaérkezésünk, azonban így is vonattal mentünk Budapestre.
Csévharaszton leszálltunk a buszról, majd a frissen aszfaltozott úton elindultunk egyenesen befelé. A Pótharaszt feliratú kapu után az út jobb oldalán egy ötletes fa sorompó állta utunkat, de úgy gondoltuk, hogy ez csak az autóknak szól. Hogy mitől ötletes az a fasorompó? Attól, hogy egy-egy Y alakú fa volt leszúrva az út két oldalán, száraival felfelé, amik közé egy egyenes fa rudat helyeztek. Hasonló megoldások többfelé megfigyelhetőek: ugyanilyen sorompó van elhelyezve a Buckás sétakör során több helyen, de az egyes sétaköröket jelző táblák tartó oszlopai, a tetővel rendelkező sütögető hely dísze is hasonló, ahogy a pótharaszti erdő bejáratánál lévő kapunál is használtak Y alakú vagy épp egy kevés gyökérzettel meghagyott fatörzset.
Pótharaszti erdő – bejárati kapu
Pótharaszti erdő – bejárati kapu az Y alakú és a gyökeres fatörzs megoldással
A sorompón átjutva folytattuk utunkat az erdőőri lak felé. Körülötte egy csodálatos pihenőhelyet alakítottak ki, ahol van minden, ami egy túra előtti vagy utáni kellemes időtöltéshez szükséges: fa padok és asztalok tetővel és anélkül, két nyitott és egy hatalmas fedett tűzrakó-/sütögető hely, nyomós kút (vizet nem sikerült kinyernem belőle, de volt ellenállása, így valószínűleg működik), fa játszótér, speciális focipálya(?), két “pottyantós” vécé (toalettpapírral!). A fákkal övezett térre egy kis kultúrát is becsempésztek, mert az érkezőnek azonnal szemet szúr az egyetlen fatörzsből kifaragott szobor, amit Bartók Béla Cantata profana – A kilenc csodaszarvas c. műve inspirált. A Hazai Erdész TV Magazin (Echo TV) felvételei jól bemutatják a nemrég elkészült helyszínt.
A sorompó utáni út az erdőőri lak felé
A Cantata profana – A kilenc csodaszarvas ihlette szobor, háttérben az erdőőri lakkal
Fa játszótér nyitott tűzrakóhellyel
A séta előtt a pihenőhelyen megismerkedtünk a fűzfák magyarországi és helyi múltjával, jelenével: “(…) Nagykőrös város pótharaszt-pusztai birtokán elsőnek nyilvánította védetté a tábla előtt álló terebélyes szomorúfüzet 1939. március 9-én. (…) A Monori Erdészet több gyökeres karódugványt is nevelt már a fa hajtásaiból, ezzel is megőrizve az utókornak a hazai természetvédelem történetének korai tevékenységét megörökítő természeti emléket.”
Szomorúfűz – bekerítve, tájékoztató táblával a lábainál áll a pihenőhelyen
A Buckás sétakör bejárata – valójában mindkét végén elkezdető a séta, de az állomások számozása innen indul)
A Buckás sétakör bejárata a fedett tűzrakó mögött, jobb kéz felől található. Mivel ez egy körút (jelölése: Piros körút), ezért akár a másik végén is lehet kezdeni, de az információs táblákkal ellátott állomások számozása ebből az irányból kezdődik. A táblák bal alsó sarkában olvasható, hogy a következő állomás (néha egy-egy megjelölt fa) milyen távolságra van, bár ezt én csak a túra felénél fedeztem fel. Érdemes tudni, hogy helyenként nem letaposott útvonalon jár az ember. Az ösvény általában jól látszik, de sokszor kisebb növények vagy fű által benőtt. Nekem ez kimondottan tetszett! Nem volt azonban mindig egyértelmű, legalábbis számomra/számunkra, hogy az út merre folytatódik. Például egész az elején kijutottunk egy autó nyomtávú útra, majd következett egy Moha-völgy feliratú tábla, rajta egy jobbra mutató nyíllal, viszont az ösvény előtt sorompó állt. A sétakör jele csak beljebb, nehezebben látható helyen volt. Nekem sokkal jobban segített volna, ha ezt nem jobb oldalra teszik be, hanem a tábla után kb. 2-3 méterre a bal oldalra. Vagy Balla Károly sírja környékén… Persze ez egyéni tájékozódás kérdése, de én néhol változtatnék a jelző rudak helyén, hogy még egyértelműbb legyen az irány.
A jelzőrúdon a Sárga sáv alatt a Buckás sétakör Piros körút jelzése látható
Moha-völgy tábla (rajta egy jobbra mutató nyíl), sorompó és jobbra egy oszlopon a sétakör jelzése (a képen egy határozottabb függőleges fa a sorompó közepétől kissé jobbra)
Sorompók a Buckás sétakörön – nyilvánvalóan az autók számára jelentenek korlátozást, de számomra eleinte nem volt egyértelmű, hogy a kiránduló bemehet-e a sorompó mögé (itt már kezdtem megérteni a logikát)
Kimondottan tetszett, hogy az út kicsit lejtős, emelkedős, az erdő pedig nem homogén növénytakaróval rendelkezik. Hol akácoson, hol fenyőerdőn, hol tölgyesen, hol réteken mentünk keresztül. Annyira magával ragadó volt a változatosság, hogy nem is tudok igazán kronologikus leírást adni az útvonalról, inkább csak kiemelnék pár olyan dolgot, ami a többinél is jobban megragadott. A Moha-völgy valóban gazdag volt mohában, máshol kökénybokrokon lógott a sok bogyó, a vadkörte viszont inkább már a fa alatt volt. Több fát külön információs táblával is megjelöltek, hogy az adott fajról adjanak általános és helyi szempontból érdekes tájékoztatást (szomorúfűz, kocsányos tölgy, molyhostölgy, vadkörte). Épített látnivaló is akadt: Vadas Ferenc 2015-ben elhunyt okleveles erdőmérnök emlékfája, Balla Károly sírja, valamint közvetlenül előtte a leskilátó.
Mohás fa a Moha-völgyben
Kökény
Rét
Molyhostölgy
Vadkörte
Az egyes állomásokon is rengeteg információ szerepelt, ami számomra túl sok is volt, így csak bele-beleolvasgattam. Szerencsére lehetőség van arra, hogy az ember előre vagy utólag otthon is elolvassa a táblák szövegét. Az erdő a NEFAG (Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt.) alá tartozó Monori Erdészet kezelésében áll, és a cég honlapján minden egyes állomás táblájának szövege megtalálható.
Vadas Ferenc emlékfája (kocsányos tölgy)
Leskilátó, amit csak saját felelősségre lehet használni – bejárata hátul van, és két kis pad is található benne
Ide is szívesen visszamennék még, mert három, eltérő hosszúságú sétakör lett kialakítva (Tölgyes sétakör 650m, Buckás sétakör 2200m – jelölés: Piros körút, Erdész sétakör (a Buckásból nyílik és abba is tér vissza) 2600m – jelölés: Kék körút), és mi csak az egyiket tudtuk bejárni. Anyu bokája a táv felénél nagyon elkezdett fájni, így lassan haladtunk, többször pihenőt kellett tartani, mégis hősiesen jött tovább. Ki tudja, talán legközelebb a másik két útvonalat is bejárjuk. Most a teljes táv, amit megtettünk (a csévharaszti autóbusz megállótól elindulva és vissza) 4km volt. Talán a Tölgyes sétakör is belefért volna, ha nem jön a sérülés, de most ez jutott. Kellemes élményekkel értünk haza.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: