Az új kaland

Selyem-réti tanösvény

Síkvidéki kirándulásra indultunk július közepén, már kora reggel. Népliget autóbusz-pályaudvarról mentünk, célunk a Felsőbabádi elágazás nevű megálló, ahonnan kb. 1km-re található a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Selyem-réti tanösvény (1) bejárata.

A megállóban felvettük csodaszép sárga láthatósági mellényeinket, de fényvisszaverő pánt került anyu karjára és az én hátizsákomra is, hiszen a táskák takarták a hátunkon lévő fényvisszaverő sávokat. Minderre egyébként azért volt szükség, mert a járda nélküli (52104. számú) út szélén kellett mennünk. A megálló után rögtön egy körforgalom van. Ha autóval mentünk volna, akkor innen számítva az utolsó kijáraton kellett volna kimennünk. De mi gyalog voltunk, így rögtön átmentünk az út túloldalára, és a körforgalom előtt balra fordultunk, Ócsa felé. A fűben, néha kényszerből egy kicsit az aszfalton mentünk. Az egyenes szakasznak köszönhetően az autók sokszor szédítő tempóban közlekedtek, ezért többször inkább megálltunk az útszéli fűben, míg az autó(k) elhaladt(ak). 

Az út, amely szélén haladva gyalogoltunk a Selyem-réti tanösvény bejáratához

Az út mentén két szalagkorlát pár található. Ezeknél a részeknél az út alatt valószínűleg egy-egy vízfolyam halad el… ha épp van a mederben víz. Most nem volt. Közvetlenül a második szalagkorlát után található a Selyem-réti tanösvény, mely a S sávval (értsd: sárga sáv) jelezett útvonal mentén húzódik. Parkolók vannak kialakítva: először egy kisebbet láttunk meg, abból jobbra nyílik a nagyobb. A bejárati tábla szerint esős időben behajtani tilos. Rögtön a bejárattal szemben van egy információs tábla, ami megkopott, a nap kifakította és sajnos meg is rongálták.

A Selyem-réti tanösvény bejárata

A bejárati táblák

Már itt elkezdődött a szúnyogokkal folytatott harcom. Megtámadtak, elleptek, főleg fenék és a comb hátsó részén, de könyökre és csuklóra is mentek. Azonnal elővettem a szúnyog- és kullancsriasztó spray-t, és jól befújtam magam. Megvolt a hatása… ennek ellenére meg-megtaláltak.

A második parkolónak kialakított terület után, az ösvény kezdeténél egy sorompó van. Zárva volt, de mellette gyalogosan el lehetett menni. (Nehezebb lenne a helyzet, ha valaki a csábítóan széles útnak engedve babakocsival vagy kerekesszékkel menne.) Az ösvény valójában végig egy autó széles, hol földes, hol vegyes (kavicsos) burkolatú. Láthatóan gödröket töltöttek fel. A S sáv jelzés sűrű, jól követhető, bár eltévedni itt egyébként is nehéz. Útközben állomások vannak, melyeket fa táblák jelölnek, rajtuk zöld festékkel az állomás száma és egy piktogram. A fákon az út mentén végig madáretetők/odvak vannak elhelyezve, megszámozva.

Sorompó

Az ösvény eleje (földes)

Feltöltött gödrök az ösvényen

Egyike számozott madáretetőknek, odvaknak

A természet csodás volt, egyre jobban odafigyeltünk rá. Majd egy kis tisztáshoz értünk, aztán egy nagyobb következett, mely után rögtön két épület, fakerítéssel körbeölelve. Jobb időkben valószínűleg patak folyik az ösvény alatt, most száraz volt a meder. Az út két oldalán egy-egy kedves fakerítés áll. Az út jobbra kanyarodik, elérkeztünk a tanösvény végére. Itt egy nagy, hosszúkás tisztás van padokkal, helyenként asztallal, néhány (viseltes) fa játékkal, tűzrakóhellyel és két “pottyantós” vécével. (Utóbbi számomra kissé furcsa volt, nem mertem használni.) Van egy nyomós kút is, de sajnos nem jött belőle víz. Információs tábla itt is található, sőt a hátoldalon felfestve az alábbi szöveg: “Felújítva KAC támogatással 2003”. Az állapotuk azonban ezeknek sem jó. A papír alapú információs tábla az időjárás hatására kifakult, nehezen olvasható.

A láp

A láp

Az ösvényen járva

Az elsőnek megpillantott tisztás

A zöldből előbukkanó ház a tanösvény vége felé

Üres patakmeder

A tanösvény végén található tisztás

 Leültünk, pihentünk, megebédeltünk, én pedig felolvastam a Cincér füzet (2) információit, melyet a DINPI munkatársának hathatós közreműködésével sikerült megkapnom. Köszönet érte!!! Mindenképpen javaslom beszerezni. Praktikusabb odafelé elolvasni, de a szúnyogok miatt én inkább csak mentem, mentem, esetleg egy-egy pillanatra megálltam fényképezni. A tisztástól több lehetőség van a tovább indulásra:

  • vissza a tanösvényen a bejáratig, majd onnan a felsőbabádi elágazásig (vagy Ócsa felé) vagy
  • tovább a S sávon (értsd: sárga sáv) vagy
  • egy szűkebb útvonalon elmenni Felsőbabád irányába.

Mi az első lehetőséget választottuk, mert nagyobb távot már nem tudtunk volna megtenni (S sávon), illetve a Felsőbabád felé vezető ösvény végén nem tudtuk, hogy kijutunk-e a településre, plusz várhatóan az út tele lett volna szúnyoggal. A visszaút előtt felkészültem: ismét bekentem magam a szúnyog- és kullancsriasztóval.

A tanösvény bejárata felé haladva a füzet alapján már jobban tudtunk koncentrálni a természetre. Az 5-6. állomást jelző táblákat nem találtuk, a 4. állomás pedig – szerintem – az 5. helyén volt. Az 1-3. állomás rendben volt, könnyen megtalálhatóak. Sem az ösvényen, sem a tisztáson nem találkoztunk senkivel. Személy szerint én örültem ennek. A felsőbabádi elágazás felé már nem volt szúnyog, de az út mellett a füves sáv ingatagabb volt, mint az út túloldalán. Az autók miatt most még többször álltunk meg.

2. állomás: vadetető

A vadetető

A buszmegállóban a járatszámokat tartalmazó tábla becsapott… A leszállással szemben lévő megállóban csak két helyi járat száma szerepelt, ezért körbejártam a körforgalomtól különböző irányokba tartó utakon lévő többi buszmegállót (további 2 pár). Érdekes módon mindegyiknek ugyanaz volt a neve: Felsőbabádi elágazás. De akkor az egyszerű halandó honnan tudja, hogy melyiknél melyik busz áll meg? Volt tábla, persze, de csak a helyi járatokról tájékoztatott… Végül úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, maradunk az eredeti helyen, azaz abban a megállóban, ami szemben volt azzal, ahol leszálltunk. Jó döntés volt. Jött a busz Tiszakécske felől, mi pedig felszálltunk. Az elemózsiából maradt még finom édes görögdinnye, azt ettük meg a buszon… 🙂

A kirándulás – térképes számításaim szerint – 6km volt, eddigi leghosszabb utunk. Jó lenne visszatérni egy szúnyogmentes időszakban, mert a mostani kirándulás során kb. 12 darab nagyon viszkető és hozzávetőleg 2-5 forintos nagyságúra megnövő csípésem lett, amivel 4-5 napig Suspensio Zinci Aquosa és Calcium Sandoz segítségével küzdöttem. (Utána már nem igazán viszkettek.) A következő, immár szúnyogmentes túránkon remélhetőleg már elidőzhetünk az egyes állomásokon, nézelődhetünk, hallgatózhatunk… még ha kevésbé zöld is a táj.

Jegyzet

(1) Selyem-réti tanösvény: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) honlapján, Kirándulástervező honlapján; Ócsai Tájvédelmi Körzet: Wikipédia

(2) Cincér füzetek a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságtól (DINPI) szerezhetőek be

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!